Először, kicsit részletesebben Roger Atkinson munkásságának egyik lépcsőjével foglalkozom, számomra ennek van érzelmi töltetete is, ugyanis ez volt az “első” a sorban. Atkinson információtechnológiai projektek sikereit vizsgálva jutott el következtetéseihez. 1999-ben megjelent cikkében, melynek a címe „Project management: cost, time and quality, two best guesses and a phenomenon, its time to accept other success criteria” (International Journal of Project Management Vol. 17, No. 6, pp. 337±342, 1999) javaslatot tesz, mintegy összegezve a 90-es évek szakíróinak munkásságát információtechnológiai projektek sikerének sikerkritériumaira. Ugyanakkor egy az „acélháromszöget” kiegészítve javaslatot tesz egy új siker viszonyítási alap létrehozására.

A tanulmányban összegezve a korábbi szakírók munkásságát, két kérdést fogalmaz, melyekből kiindulva vizsgálja az információtechnológiai projektek sikermodelljeit:

A projektvégrehajtási fázisában: Megfelelően dolgozunk-e?

A projektvégrehajtási fázisa után: A megfelelő eredményt értük-e el?

Szerinte a sikerre fókuszálni kizárólag a termék leszállítás kritériumai alapján (acélháromszög) nem célravezető, mert így nem kapunk teljes képet (pl. a „bukott” projektek esetében). Ezek a kritériumok ugyanis alapvetően a projektben elkövethető hibák egyik típusára világíthatnak rá. Erre a hibatípusra akkor derül fény, ha valamit rosszul tettünk, míg létezik egy másik hiba is a projektekben éspedig, a „valamit tehettünk volna jobban is” típusú. Ezen hibák elkövetésére nem ad felismerési lehetőséget az acélháromszög, ezért olyan sikerkritériumok bevezetésére van szükség, amelyek támogatják ezt a felismerést.

A vizsgálat eredményeként az alábbi mérési modellt javasolja, bevezetve négy dimenziót:

  • Az acél háromszög (The Iron Triangle – idő, költség, cél)
  • Az információtechnológiai rendszer műszaki minősége (The Information System)
  • A befogadó szervezet által elérhető (közvetlen) előnyök (Benefits – Organisational)
  • Egy szélesebb körű érdekelt közösség által elérhető (közvetett) előnyök (Benefits – Stakeholder Community)

Megvizsgálva részletesebben a fenti 4-est sikerkritériumokra is tesz javaslatot (ezek a javaslatok nem kizárólagosak)

Acélháromszög Az információtechnológiai rendszer Szervezeti előnyök Érdekeltek közösségének előnyei
Költség Üzemeltethetőség Megnövekedett hatékonyság Elégedett felhasználók
Megbízhatóság Megnövekedett hatásosság Szociális és környezeti hatás
Cél Eredetiség Megnövekedett nyereség Személyes fejlődés
Információ minősége Stratégiai célok Professzionális tanulás
Szervezeti tanulás Szerződő felek nyerseség realizálása
Idő Információ használata Csökkenő veszteség (hulladék) Megelégedett projekt-tagok
A környező közösségre gyakorolt gazdasági hatás

Úgy gondolom, hogy a sikerkritérimok mérhetőek, és akkor lehet egy projekt sikerét megítélni, ha a projekt elején felállítjuk a mérési rendszerünket. Szükségünk van viszonyítási alapra, amihez képest vizsgálva a projekt eredmény előállítása utáni állapotot, lehet megítélni a sikerességet. Nyilván, a javsolt sikerkritériumok nem mindegyike mérhető minden projekt esetén, vagy azért mert nem ismert pl. a “környező közösségre gyakorolt hatás”, vagy azért mert nem állapítható meg egy viszonyítási érték, vagy mert nem mondható objektív mérési eljárás. Minden projekt esetében kiválasztható egy halmaza a kritériumoknak ami releváns, megismerhető és mérhető.

Nyilván, mint minden egyéb projektsiker mérési módszer feltételez pár információt:

  1. Ismerjük a projektünk minden “porcikáját”
  2. Pontosan fel tudjuk mérni az érintettek – érdekeltek csoportjait (modellezni tudjuk őket)
  3. Mérési eljárásokat tudunk és akarunk bevezetni azokra a kritériumokra amik érdekelnek
  4. A projektvezető tisztában van a projekt “környezetével” (gazdasági, vállalati, szervezeti, egyéb szempontok szerint)

- folyt. köv. – belevágunk gyakorlati dolgokba is… 

Leave a Reply