A projektvezetéssel foglalkozó szakkönyvek és a projektsikerrel foglalkozó szakírók többsége is úgy tekinti, hogy az elmúlt 20-25 évben alakult ki igazán a projektek mérési rendszerének több szempontú értékmérő és siker meghatározó irányvonala. A 1980-as évek előtt a projektek és a projektekkel végrehajtott változtatások sikerét elsősorban pénzügyi szempontok alapján mérték, mint a nyereség, befektetés megtérülési számítások és termelékenység hatásfoka.

Kutatások, amelyek a projektek bukásának okait vizsgálták (pl. Morris & Hough, vagy Gallagher) több listát is felállítottak, amelyek a projektek sikerének kudarcának okaira adtak magyarázatot. Mindazonáltal ezen időszakban alapvetően a projektek sikerének mérésére a költség, idő és minőség hármasát az „acél háromszöget” (Iron Triangle – Roger Atkinson), avagy ahogy mások nevezték az „arany háromszöget” használták .

Habár mérési eljárások léteztek, és sikeresnek lehetett minősíteni a mérési rendszerek eredményei alapján, gyakran bukással végződtek. Ennek oka a projektvezetés technikák, eszközök képességek aszimmetrikus fejlődésében kereshető, hiszen ezek rohamos fejlődése nem vonta maga után a siker mérés rendszerének fejlesztését is.

 A 70-es években több megállapítás született, amelyek az acél háromszög adta keretek tágítását célozták meg:

  • Hiába az acélháromszög és a projektvezető, aki erre vezeti a projektet, ha a projekttagok nem értik, vagy nem akarják a megadott irányba vinni a projektet, még akkor sem lesz sikeres a projekt, ha a legképzettebb szakemberek a tagok, ezért,
  • Sayles & Chandler, 1971-ben javasoltak egy hatékony ellenőrző és nyomon-követő rendszert a projekt-tagok motiválására,
  • hasonlóan felismerve a motiváló hatás szükségességét és sikerre gyakorolt hatását Martin 1976-os tanulmányában javasolta a projektcélok, projekt által elért előnyök kommunikációjának és megértésének bevezetését.

Az időszakot lezáró, talán legnagyobb hatással a projektsiker további kutatásokra Schultz és Slevin (1979) munkásága volt, akik a projektvégrehajtás sikerét három alapvető dimenzióra – kérdés megválaszolására bontották:

  • Technikai (Működik?),
  • Szervezet visszaigazolás (Ezt akarta a felhasználó?),
  • Hatékonyság (Költséghatékony-e a megoldás?)

- folyt köv. a 80-as, 90-es évekről…..

Leave a Reply